"Minden megérint. - Úgy látszik: sose nő be a szívem lágya"

a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…

a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

- Vallj színt! rivallják.

- Szivárvány... suttogom.

Tudod-e, ez mi?
Jó torna eszednek:
asztalt terítenek,
asztalt leszednek.


Haladnak az utcán,
feküsznek az ágyon,
mint pille cikázik
fejükben az álom.


Karjuk követ, ércet
izzadva vonszol,
sürgöny fut az éjben,
vad telefon szól.


És csönget az ajtón
az orvos, a lázas
szerelmes, a postás,
a koldus, a gázas.


Fejjel nekimennek
a hetyke tavasznak,
harcolnak azértis,
ordítva szavaznak.


Bölcsőt tologatnak,
megcsendül egy ének,
már vége a dalnak,
bámulnak a vének.


Csókok ligetében
örvény köde nyildos,
és ölnek, ölelnek,
te drága, te gyilkos.


Nem látni a végét
a hosszu menetnek.
Kacagnak-e ottan,
vagy talán temetnek?


Egy kis vidámság,
sok-sok sohajtás.
Sejted-e már mi,
pedzed-e, pajtás?


Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs.

A vendégnek minden jár.
A vendég mindent mástól, ajándékba kap.
A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
A vendég magával semmit nem vihet.
Mindenki vendég.